Szakszerű válogatás és címkeeltávolítás után a PET műanyag palackokat nagyjából körömnyi darabokra aprítják. Ezeket a fragmentumokat azután dehidratálják és magas, 200 fokos hőmérsékleten szárítják, hogy eltávolítsák a maradék folyadékokat és szennyeződéseket, ezáltal "tiszta építőelemeket" készítsenek a későbbi kémiai reakciókhoz.
Két fő bontási módszer
Pirolízis: Oxigénmentes{0}} környezetben az anyagot 400 és 600 fok közé melegítik. A hosszú-láncú műanyagmolekulák-hasonlóan a „duplikációs varázslaton”-mennek át termikus repedésen, és kis gáz-halmazállapotú molekulákra bomlanak, például etilénre és propilénre. Kondenzáció után ezek a gázok nagyon keresett-nyersanyaggá válnak a petrolkémiai ipar számára.
Alkohollízis: Az etilénglikollal és katalizátorral együtt előadott "tánc" során a PET molekulaláncok finoman szétszednek dimetil-tereftaláttá (DMT). Ez a termék 95%-ot meghaladó tisztasággal büszkélkedhet, és közvetlenül felhasználható új műanyagok gyártásában.
Technológiai áttörések és jövőbeli kilátások
A legjelentősebb kihívás, amellyel jelenleg szembe kell nézni a területen, a kevert műanyagok válogatásának nehézsége,{0}}olyanhoz hasonlóan, mint egy halom vegyes LEGO tégla szín szerinti szétválasztása. A kialakulóban lévő enzimatikus lebontási technológiák képesek bizonyos típusú műanyagok lebontására környezeti hőmérsékleten, és a pirolízishez szükséges energia csupán egytizedét fogyasztják el. Eközben a továbbfejlesztett infravörös válogatóberendezés hét általánosan használt műanyagtípus azonosítására képes, így a válogatás pontossága meghaladja a 90%-os küszöböt.